Sokak fejében motoszkál a gondolat, hogy milyen jó lenne egyedül elutazni valahová, de mégsem mernek belevágni a kalandba, és úgy élik le az életüket, hogy ezt sohasem próbálták ki. Két gyakori oka van annak, ha valaki nem mer egyedül utazni: fél attól, hogy nem lesz biztonságban, vagy fél attól, hogy magányos lesz az út során. Saját példákkal igyekszem mindkét feltételezésre rácáfolni a a bejegyzésben Illetve csak olyan képeket láthattok a posztban, amiket idegenek készítettek rólam az egyedüli utazásaim során.
Hogyan kezdtem
Az első egyedüli utamat 3 éve szerveztem meg, és egyből egy balkáni desztinációt választottam: Bosznia-Hercegovinába mentem. Egy ideje el akartam már jutni Szarajevóba, több ismerősömet is körbekérdeztem, de vagy kedvük nem volt az úti célhoz, vagy pénzük, vagy pedig szabadságuk. Volt, akinek a visszajelzésére napokat vártam, közben szépen mentek fel a repjegy árak, így döntöttem: belevágok egyedül, lesz ami lesz. És milyen jól tettem
Oszlassuk el a tévhitelek – avagy miért jó egyedül utazni?
Sokan attól félnek, hogy az egyedüli utazás egyenlő a magányos utazással. Többen kérdezték meg tőlem is, hogy hogyan bírtam ki két hetet egyedül? A válasz nagyon egyszerű: nem voltam egyedül, csak ha arra vágytam. Így ismertem meg emberi sorsokat, más kultúrákat, például drukkolhattam az albán Voice egyik döntősének az anyukájával. Ha taxiba ültem, általában beszélgettem a sofőrrel – könnyen lehet, hogyha mással utazom, akkor inkább vele beszélgetek – és nem ismerem meg a Bostonba emigrált Sierra leone-i férfi élettörténetét és intellektusát.
Biztonság
Az egyedüli utazás biztonságos. Ébernek és tudatosnak kell lenni az út során. Egy fontos dolgot megtanultam az utazásaim során: az emberek alapvetően jók, és segíteni szeretnének! Ha látnak egy bajbajutott embert, nem az az elsődleges gondolatuk, hogy hogyan árthatnának neki. Persze biztos van olyan embertársunk, aki csak erre tud gondolni, de ők vannak kisebbségben.
Ismerkedés
Új barátokat lehet szerezni a világ bármely tájáról. Azt gondolnánk, hogy az egyedüli utazás furcsa, nem bevett szokás, ám külföldön járva a hostelek erre teljesen rácáfolnak: rengeteg ember dönt úgy, hogy egyedül vág bele a kalandba (kortól és nemtől függetlenül – találkoztam már 86 éves ázsiai hölggyel Macedónia egyik hostelében!). És ezek a barátok örömmel fognak vendégül látni saját országukban – így kaptam már meghívást Koppenhágába és Ausztráliába is
Önállóságra tanít
Megtanít önállónak és magabiztosnak lenni, mert az út során csak magadra számíthatsz. És megtanít arra is, hogy minden döntésért csak magadat teheted felelőssé, és rájössz arra, hogy nem az számít, hogy rosszul döntöttél, hanem az, hogy hogyan oldod meg a rossz döntésed utáni helyzetet, hogyan hozod ki belőle a lehető legtöbbet.
Nem kell másoktól függnöd – sem az utazás szervezése során, sem az utazás alatt. Ha el szeretnél menni egy múzeumba és ülni egy kép előtt 2 órán keresztül, megteheted. Ha reggel 5-kor szeretnéd megnézni a kikötőben a naplementét, megteheted.
Illetve egy kevésbé fontos pont, de azért megemlítem
Mégis miért nehéz egyedül utazni?
Ezen elég sokat gondolkodtam, és viszonylag kevés dolog jutott eszembe. De azért van nehézsége is az egyedüli utazásnak.
Az út eleje mindig nehéz és félelmetes lesz. Az ismeretlenbe érkezni egyedül furcsa érzés, de ez hamar elillan, ha már egy kicsit ismerősebben mozgunk az adott országban, vagy megismerünk pár embert.
Illetve egy hétköznapi, ám végig fennálló probléma: ha csomagokkal utazol, vagy cipeled magaddal mindig mindenhova, vagy valakit megkérsz, hogy vigyázzon rá. A fontos irataim és a pénzem mindig nálam van, így akkora baj nem érhet. A csomagunk kissé nehézzé teszi a körutazásokat, de azért ezt is meg lehet oldani
Remélem te is kedvet kaptál az egyedül utazáshoz! Nézz körül itt, hogy merre indulj el.