Szeptemberben egy hetet töltöttem el Németországban, amibe belefért egy kisebb körutazás egy kevésbé ismert francia régióba, Elzászba. Ez volt életem első útja Franciaországba, és a pozitív tapasztalatok miatt biztos, hogy visszatérek még ide! Az út során ellátogattunk Strasbourgba, Riquewihrbe és Colmarba. Persze ennél jóval több kincset rejt Elzász, amely Franciaország északkeleti részén található, néhány kilométerre a német határtól, székhelye pedig Strasbourg.
Strasbourg
Korábban nem sokat tudtam erről a francia városról – nagyjából annyit, hogy itt található az Európai Parlament és az Európa Tanács. Azért ennél jóval színesebb és szerethetőbb ez a város 
Autóval érkeztünk, és egy belvárosi mélygarázsban álltunk meg – az utazás során többször alkalmaztuk ezt a módszert, mert ez volt a leggyorsabb és legegyszerűbb módja a parkolásnak. A várost közvetlenül nem tudjuk elérni repülővel Budapestről, de a Wizzair üzemeltet járatot Bazelbe, ahonnan kb. 1,5 óra buszozással elérhető Strasbourg.
Első utunk a katedrálishoz vezetett, amely a Notre-Dame nevet viseli. Érdekessége, hogy a második világháború során Hitler többször is meglátogatta és a németek nemzeti szent helyévé akarta tenni a katedrálist. A nagy üvegablakot kivetette, és Németországba szállíttatta. A háború után az amerikaik segítségével kerülhetett vissza eredeti helyére az üvegablak.
Nagyjából 2 óra sétával az óvárosi részt be is tudtunk járni, és a turisták száma sem volt zavaró. Csak sétálgattunk, nézelődtünk, beültünk egy kávéra az egyik kis helyi bárban.
Riquewihr
Strasbourgtól kb. 1 órányira van Riquewihr. Korábban nem hallottam még a faluról, de az utazás előtt váltottam pár szót az egyik Boschos amerikai vezetővel, aki több évet élt Reutlingenben, Németországban, és az ő személyes kedvence ez a település, olyan szeretettel mesélt róla, hogy azonnal bekerült az útitervbe. Riquewihr középkori részébe egy nagy kapun keresztül juthatunk be, ahol feltárul előttünk a 16. század építészete, a sok apró, színes házikó és a macskaköves utcácskák. Nagyon jó hangulata volt a településnek, bár rengeteg volt a turista (de ez mégsem volt zavaró, valahogy annyira bájos volt ez az elzárt kis terület). Itt érdemes megemlíteni az elzászi borutat, amely érinti Riquewihr-t is: ez Franciaország legrégebbi borútja, amely 170 km hosszú. Mi sajnos nem tudtuk megkóstolni a borokat, de csak jókat hallottam a nedűkről.
Colmar
Az egész egyhetes utazás során a kedvencemmé Colmar vált. A város számomra olyan volt, mintha egy mesekönyvbe léptem volna! Teljesen elvarázsoltak a romantikus csatornák, a macskaköves utcák és a fagerendás házikók.
Szállást a belvároshoz közel foglaltunk, itt találsz jó pár szálláslehetőséget.
Illetve ami különösen meglepett Colmarban, az a francia emberek kedvessége volt (!). Voltunk patikában, étteremben illetve pékségben is, és mindenhol udvariasak voltak velünk, és ahol tudtak, ott angolul beszéltek hozzánk. Nagyon sajnáltam, hogy csak egy nap jutott Colmarra, mert szívesen elbarangoltam volna még itt. A kedvencem a kora reggeli séta volt, amikor a városka még csak ébredezett, az éttermek zárva voltak, a helyiek pedig az apró kávézókban indították a reggelüket.
Remélem a képek meghozták a kedvedet ahhoz, hogy te is felfedezd ezt a csodálatos, mesebeli régiót Az én elvárásaimat abszolút felülmúlták, és alig várom, hogy egy kicsit hosszabb időt eltölthessek itt (néhány elzászi borral kiegészítve az utat).
Ha szeretnél más úti cél közül csemegézni Franciaországon belül, akkor itt nézz szét.
